!
!
VII. 2009. január - Placebo

2009 január - Placebo

 

 

 

Vajon tisztában vagyunk azzal,

milyen belső erőforrásokat pazarolunk el?

 

 

Gyógyítással foglalkozó emberként gyakran felmerül bennem, hogy vajon mennyire vagyunk tisztában a saját lehetőségeinkkel, mennyire használjuk ki a saját képességeinket. Miért keressük problémáinkra a megoldásokat magunkon kívül? És ha esetleg felfedezzük, hogy bennünk van a megoldás, akkor miért kell folyamatosan bizonyítanunk, bizonygatnunk, hogy el is higgyük? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre sokan keresik a választ, így tudományos kutatók, szakemberek is.

 

Sokszor és sokan emlegetik a placebót illetve a placebo-hatást, de az átlagemberek számára jelentésük nem egyértelmű. A témában elmélyülve nagyon sok tanulmányt, véleményt találtam, melyeket szeretném megosztani a kedves olvasóval.

Néhány alapfogalom, amit fontosnak tartok megemlíteni és tisztázni. Placebo-hatás értelmezése a Wikipédia szerint a következő:

"A placebo olyan orvosi művelet vagy készítmény, mely a páciens állapotának javítását kívánja elérni valódi beavatkozás vagy hatóanyagok nélkül, pusztán a kezelésbe vetett hit által. A placebo tehát "látszólagos gyógyszer", amely azonban sokszor - lelki úton - tényleges javulást tud elérni."

 

A klasszikus tudományos nézetek alapján gyógyító orvosok többsége ugyan elismeri, hogy a betegeknek jót tesz, ha hisznek a gyógyulásban, és tapasztalja a valódi hatóanyag nélküli szerek okozta állapotjavulásokat, mégsem veszi igazán komolyan azokat. A szakemberek általában bizonytalannak, múlandónak tartják a hatást, valami megmagyarázhatatlan "lelki" dolognak. Holott a placebo-hatás egzaktul megfigyelhető és mérhető, és a hatás mechanizmusának megismerése a szervezet gyógyulási folyamatának alapvető feltételeire világíthat rá.

 

Eleinte azt hitték a kutatók, hogy a placebo-hatás csak a képzelt betegséget mulasztja el, hiszen egy álgyógyszer csak álbetegséget kezelhet. Amikor viszont már vizsgálatokkal tudták igazolni, hogy valóban gyógyulás ment végbe, rájöttek, itt egy másik tényezőről van szó.

Számos korábbi vizsgálat bizonyította már, hogy a mentális és az érzelmi állapotnak nagy jelentősége van a kezelés hatékonyságában. A hit és a remény nem véletlenül gyógyít, ráadásul a biztosnak vett gyógyulás gondolata el is indítja a testben a valós gyógyulási folyamatot.

 

 

Kiváló orvosok egymástól függetlenül tudományosan is bizonyítani kezdték az ember öngyógyító képességét.

Közismert tény, hogy a II. világháborúban a sebesült katonáknak fiziológiás sóoldatot adtak fájdalomcsillapítóként, amikor a morfium már elfogyott. A katonák erről nem tudtak és magától attól a tudattól, hogy fájdalomcsillapítót kaptak kevésbé érezték a fájdalmat.

Annak érdekében, hogy ne csak szubjektív vélemények álljanak a placebo jelenség bizonyítása mögött, kontrolált körülmények között vizsgálni kezdték a témát.

 

Egy speciális területet vizsgált Dr. Krisch, aki az antidepresszáns gyógyszerek hatásaival foglalkozott. A szerek hatását a kezelés előtti és utáni depressziószint különbségével mérték.

Amikor összehasonlították a valódi antidepresszáns és a placebo hatását, kiderült, hogy az antidepresszánsok mindössze 25%-al hoztak több javulást a placebóhoz képest. Másként - megfogalmazva, aki antidepresszánst szed, az javulásának 75%-át a gyógyszerbe vetett hitnek köszönheti, és ezt a 75%-os javulást gyógyszer nélkül is elérhette volna. Ez a hihetetlen mértékű placebo-hatás megmagyarázza azt is, hogy aki nem "gyógyul meg" egy antidepresszáns hatására, az elképzelhető, hogy egyre csökkenő mértékben fog reagálni az újabb és újabb próbálkozásokra, mert már nem hisz a gyógyszerekben (vagy az orvosban).

 

A Michigani Egyetem Klinikáján folyó kutatások vezetője Dr. Jon-Kar Zubieta úgy próbálta bizonyítani a placebo hatást, hogy fájdalomcsillapító szer tesztelése címén tudatosan fájdalmat okozott a vizsgált személynek, miközben fiziológiás sóoldatot, mint fájdalomcsillapítót adott be. A vizsgálat közben az agy működését folyamatosan figyelemmel kísérték. A kísérlet során az agyban fájdalomcsillapító endorfinok szabadulnak fel, mely hatására a fájdalom mérhetően csökkent. Dr. Jon-Kar Zubieta tudományosan is elfogadott módon bizonyította, hogy a szuggessziónak vannak fiziológiás hatásai. Míg ő a szuggesszió azonnali és rövidtávú hatását vizsgálta, addig Fabrizio Benedetti a Turini Egyetem kutatója valóban beteg, Parkinson kórban szenvedőkön hajtott végre a placebo hatást bizonyító kísérleteket. Ezeknél az embereknél az agy bizonyos területein kórosan megnövekedtet az idegsejt aktivitás, ez okozza a kezeik remegését. Benedetti néhányuknak fiziológiás sóoldatot adott és biztosította őket arról, hogy hatékony a beadott gyógyszer. Meglepő módon a betegekre akkora hatással volt a gyógyulás ígérete, hogy a felfokozott működésű agyi területek ellazultak. Ahogy az egyes sejteknél tett mérések is tanúsítják a neuronok érzékelhetően kevesebb jelet adtak le.

A tudósok eredményei megkérdőjelezhetetlenek függetlenül attól, hogy a páciensek gyógyszerrel, operációval vagy terapeutával kezeltetik magukat, bármelyik módszer képes a test öngyógyító folyamatait beindítani. Benedetti szerint az emberi képzelőerő olyan mechanizmusokat indíthat be, melyek hasonlóak a gyógyszerek által aktiváltakhoz.

 

Számos régi hiedelmet ismerünk, amin ma már csak mosolygunk. Ilyenek voltak például, hogy a középkorban gyógyszerként pókhálót, és még viperákat is árultak. A spanyol orvosok szerint malária ellen égetett szeszt kellett inni egy kevés borssal és 3 csepp vérrel egy macska füléből. És nem is volt olyan rég, hogy a betegeket érvágással próbálták gyógyítani (akik közül sokan elvéreztek).

Hogy miért nem lázadtak ez ellen az emberek? A Shapiro orvos házaspár szerint azért, mert a placebo-hatás hordozóját tisztelték az orvosokban.

Gyakran fordult elő korábban, hogy a sebészek sikerei valójában a képzelőerőre voltak alapozva. (eltávolították a vastagbél egy részét, melyben az epilepsziát okozó baktérium telepedett meg, hogy megszüntessék az epilepsziát).

 

Az 50-es években Angina pectoralis-ban szenvedő pácienseknek elkötötték a szívében az egyik verőeret, így próbálva azt gyógytani. Mivel a tünetek valóban csökkentek, szabványos orvosi eljárás lett ebből. Erről szerencsére bebizonyították, hogy placebo hatáson alapul.

Ezen kívül számos olyan orvosi eljárás van, aminek gyakorlatilag semmi köze a problémához, de végrehajtják őket, és láthatóan megoldja azokat...

 

 

Számos más kísérletet végeztek és dokumentáltak a kutatók. Nemcsak gyógyszerek placebo hatását vizsgálták, hanem sebészeti beavatkozásokat is. Így egy speciális térdműtétet is, melyben 180 azonos problémával küszködő páciensnél végeztek el sebészeti beavatkozást, ahol valójában csak a betegek felét műtötték meg, a másik felénél, pedig csak imitálták az eljárást, miközben senki nem tudta, melyik csoportba tartozik. Két évvel a műtét után minden páciens teljesen elégedett volt a térdével, függetlenül attól, hogy melyik csoportba tartozott.  Ennek ellenére továbbra is folytatják ezt a műtéti eljárást. Így lett ebből egy sok milliárd Eurós ipar -, ahol drágán adják a képzelőerő gyógyerejét.

 

Az elvégzett kísérletek sorát nagyon sokáig lehetne sorolni.

 

A kutatók néhány nagyon jelentős és súlyos kijelentést tettek, melyek a következők:

  • Brian Olshansky kardiológus szerint a placebo-hatás 30-40 százalékban van jelen a gyógyszerészeti beavatkozásoknál.

  • Esseni Egyetemklinika, Gyógyszerészeti Pszichológia Intézménye Manfred Schedlowski szerint "sok orvos már látja, hogy a placebo-hatás a központi idegrendszer egy nagyon speciális stratégiája".

  • Paul Enck a Tübingeni Egyetem Klinika Pszichoszomatikus Orvoslás és Pszichoterápia osztályáról azt állítja, hogy a legtöbb orvos hisztériások, bolondok, és szimulánsok számára tartotta megfelelőnek a placebót. Az utóbbi időben azonban az orvosok nagyon felfigyeltek a placebo-hatásra.

  • "Az USA-ban kb. 1/3-a a gyógyszereknek tudatosan nem tartalmaz hatóanyagot. Izraelben a kezelések 60%-a látszatkezelés. Valószínűleg Németországban se kicsi a tudatosan vagy nem tudatosan használt placebo szerek száma. "

  • "Gyakran, ismert gyógyszerek nevét írják a receptre, de olyan kis mennyiségben, hogy annak nincs hatása."

  • "Mivel a probléma elmúlik egy idővel magától a helyzet kedvező a páciens és az orvos számára is. A pácienst komolyan veszik, az orvos pedig úgy érzi tett valamit - a legtöbben ezzel már elégedettek." - írja egy a Spiegelben megjelent cikk

  • "Az embereknél fontos szerepet játszanak a klasszikus beidegződések: vagyis már csak a pirulák látványa is elég lehet. A kék tabletták például altatók, a sárgák élénkítők, a vörösek erősítik a szívet. Minden színre igaz: a márkás tabletták erősebb elvárásokat ébresztenek, mint az utánzatok. A napi négyszeri bevétel nagyobb eredményt hoz, mint a napi kettő. Valamint: "a nagyobb pirulák erősebben hatnak, mint a kisebbek" - állítja Brian Olshansky kardiológus."

 

 

MIT / Massachusetts Institute of Technology / kutatói érdekes kísérletet végeztek. Két csoport közül az egyik csoport két és fél dollárért, a másik 10 centért kapta a tablettát, amelyről nem tudták, hogy placebo. Aztán mindenkinek 80 voltos áramütést kellett kiállnia. A "drágább" gyógyszert beszedők 85 százaléka számolt be jelentős fájdalomcsillapításról, míg az olcsóbbat használóknak csak 61 százaléka. A kutatók tehát megállapíthatták, hogy az árnak is terápiás szerepe van.

 

A korábban lebecsült placebo-hatás ilyen mértékű bizonyítását követően a többi egyként önmagában is hatékony gyógymód (energetikai gyógymódok, homeopátia, akupunktúra, stb.) is más fényben tűnik fel: még akkor is ha azok egyesek számára természettudományos szempontból megalapozatlannak tűnnek, - nagy hatással lehetnek az öngyógyító folyamatok beindításában, mert felébreszti a reményt a páciensben, ezzel a placebo-hatás agyi "áramkörét" is azonnal aktiválják.

 

 

 Schedlowski szerint az orvosok nem veszik komolyan a placebo hatást. Paul Enck türbingi pszichológus szerint a 3 perces orvos-betegtalálkozások már nem elegendők, nem marad idő a gyakran legjobb gyógyszerre: a beszédre, ez csak félelmet és frusztrációt kelt a páciensekben.

Majdnem minden harmadik német rossznak találja a német egészségügyi rendszert, és hiányosnak érzi annak minőséget és tudományos megalapozottságát. Különösen az orvosok viselkedése hagy szerintük maga után kívánnivalót - nem világos többnyire például a kezelés célja, így az a képzelet gyógyerejét egyáltalán nem aktivizálja.

Talán emiatt is növekszik jelentősen az energetikai gyógyítással, akupunktúrával és homeopátiával gyógyítók száma; az ő módszereik ugyanis részben ideológiákon alapulnak. A módszereik tényleges hatékonyságát pedig nem lehet szőnyeg alá söpörni.

 

A különböző gyógymódok összehasonlítása érdekében a térd- és hátfájást tanulmányozták placebo szempontból. Három kísérleti csoportot vizsgáltak: Az elsőt hagyományos nyugati orvoslással kezelték, a másodikat keleti akupunktúrás kezeléssel kezelték, a harmadikat látszólagos akupunktúra kezeléssel. Az utóbbi kettő között nem látszott különbség. A hagyományos orvoslás azonban jóval rosszabb eredményt hozott, mint a másik kettő. Az eredményeket az orvosok egy német orvosi szaklapban is megjelentették.

Úgy gondolják, hogy az akupunktúrás kezelést végző terapeuták a remény felébresztéséhez értenek jobban. Heinz Endres orvos szerint különböző faktorok kombinációjával egyfajta szuper-placebo hatást ér el az akupunktúra.

Hasonló az eredmény a világ többi pontján. Cecil Helman dél-amerikai és afrikai sámánokat tanulmányozott. Szerinte a gyógyítás minden kultúrában megszokott "bútordarab" és csak a díszlet változik, mely hasonló (az orvos praxisa vagy rendelője illetve a szent oltár vagy a gyógyító kunyhója). Ez az emberekben ősidők óta rögzült, és valószínűleg azok a népek, akik fogékonyabbak voltak a sámánok dobolására, és egyéb rituálékra, nagyobb túlélési eséllyel rendelkeztek.

Tehát így keletkezhettek az agyban az évezredek leforgása alatt placebo érzékeny területek. Zubieta úgy látja, hogy ez "a sebezhetetlenség egy mechanizmusa, melyet orvosoknak fel kellene ismernie és erősítenie".

 

 

A Jama című orvosi szaklap szerint a placebo hatásnak nemsokára kihatásai lehetnek a gyógyszerkutatásokra is, megváltozhat azok teljes felépítése. Ezen felül problémát jelent az is, hogy a placebo-hatás miatt gyakran derülnek ki idővel korábban hatásosnak tartott szerekről, hogy azok valójában orvosilag hatástalanok -pszichológiai hatásukat a kutatók alábecsülték.

Amíg azonban a kutatások során egyre több mindenre fény derül, addig a hétköznapi orvoslásban igen kevés idő jut a páciensre - átlagban 18 másodperc - helyette inkább gépek végzik a vizsgálatokat. Emellett pedig az orvosok gyakran elrabolják a betegek reményét egy elhamarkodott vagy átgondolatlan kijelentéssel, újabb tüneteket okozva ezzel.(pl. 19. században az orvosok mérgezőnek ítélték a paradicsomot - az emberek azonnal kórházba mentek a paradicsommérgezéssel). Hasonlóan káros (bár szükséges) a gyógyszerek mellékhatásait taglaló tájékoztatók.

 

A nocebo (latinul "Ártani fogok") olyasvalami, ami elvileg hatástalan mégis betegségre utaló tüneteket idéz elő. A nocebo hatás olyan káros hatás, amit olyan befolyásolás vagy hit idéz elő, hogy valami ártalmas. Ez elnevezés a 90-es években alakult ki és terjedt el.

Kutatások szerint a nocebo hatás megfordíthatja a testi reakciókat a valódi orvosi kezeléssel szemben pozitívról negatívra.  (Root-Bernstein 1998)

 

Etikai megfontolások miatt a nocebót tudatosan ritkán használnak az orvosi gyakorlatban és a kutatásban. De a mindennapokban tudattalanul annál többször használják. Gondoljunk csak arra, amikor egy orvos nagyon súlyos hírt kell, hogy közöljön a páciensével, akinek minden receptora, mint ítéletet várja az orvos diagnózisát. Teljesen nyitott és befogadó. Az orvosnak ilyen helyzetben nagyon nagy a felelőssége, minden egyes szavával mérget vagy orvosságot adhat a tőle gyógyulást remélő páciensének. A szakirodalomban a nocebo hatást nem kellően megalapozottnak tekintik, de már történt néhány kísérlet e témában, melyek a következők:

Több mint kétharmada egy 34 fős diákcsoportnak fejfájásról számolt be, amikor azt mondták nekik, hogy a (nem létező) elektromos áram a fejükön áthaladva fejfájást okozhat.

"Japánok 57 középiskolás érzékenységét vizsgálták allergénekre. A fiúk kitöltöttek egy kérdőívet a korábbi élményeikről növényekkel kapcsolatban, melyek között szerepelt a lakkfa, ami viszkető kiütést okozhat, olyat mint a cserszömörce. Akik a mérgező fával kapcsolatban komoly tünetekről számoltak be, azoknak bekötötték a szemét. Az egyik kezüket bedörzsölték a lakkfa levelével, de azt mondták, hogy gesztenyefalevél. A másik kézre gesztenyelevelet dörzsöltek, de azt közölték az alanyokkal, hogy lakkfa. Perceken belül az a kéz amelyikről azt hitték, hogy a mérgező fa levelének volt kitéve, reagált, és bepirosodott, viszkető, hólyagos kiütések jelentek meg rajta. A legtöbb esetben a másik kéz nem reagált."

 

A Framingham Szív Tanulmány szerint azok a nők, akik úgy hitték, hogy hajlamosak szívbetegségre négyszer akkora valószínűséggel haltak meg, mint azok, akik nem hitték ezt azonos rizikófaktorok megléte esetén.

 

C.K. Meador szerint azok akik hisznek a voodoo mágiában megbetegedhetnek, vagy akár meg is halhatnak ezen vélekedés miatt.

"Egy kísérletben asztmás betegeknek olyan párát lélegeztek be, melyről a kutatók azt állították, hogy irritáló vagy allergén. A betegek közel felének légzési panaszai voltak, egy tucatnál szabályos roham alakult ki. Olyan anyaggal "kezelték" őket, amelyet hörgőtágító gyógyszernek mondtak, és azonnal javulás történt. Valójában az "allergén" és a "gyógyszer" is sós vízből készült permet volt."

Arthur Barsky pszichiáter arra jutott egy friss tanulmányban, mely a nocebo irodalmát vizsgálta, hogy a beteg elvárásai a kezelés kellemetlen hatásairól, vagy egy gyógyszer mellékhatásairól jelentős szerepet játszanak az eredményességében. (Barsky et al. 2002).

Mivel a beteg elvárásait és félelmeit bármi befolyásolhatja, amivel kapcsolatba kerül, így olyan dolgok is lehetnek, amire a legtöbb orvos oda sem figyel, mint a tabletta színe, a munkaruha, amit viselnek, a szavak, melyekkel tájékoztatják a beteget, a szoba, ahol a beteg lábadozik stb. Ezek komoly jelentéssel bírhatnak a gyógyulónak, és alapvető hatásuk lehet a kezelés kimenetelére. Minél nyitottabb a páciens, annál nagyobb kárt lehet okozni egy meggondolatlan gesztussal, vagy mondattal.

Michel Odent szerint a várandósság során a látszólagos vérszegénység (amire a hemoglobin koncentráció csökkenéséből következtetnek automatikusan), a "terhességi diabétesz", a vérnyomás emelkedésének legtöbb esete a lepényszövet élettani működésével függ össze, és nem kóros jelenség, hanem meghatározott oka és célja van. Ezeknek a változásoknak a kóros jelenségként való felfogása és kezelése Michel szerint éppenhogy nem kívánatos hatásokhoz vezethet. A jelenség jobb megértése érdekében nézzük előbb a látszólagos vérszegénység esetét. A vér térfogata a várandósság idején jelentősen - akár 40%-kal megnő (hogy folyékonyabb legyen és könnyebben eljusson oda, ahol sürgősen szükség van rá), így a vörös vérsejtek festékanyagából, a hemoglobinból kevesebb található ugyanannyi térfogatnyi vérben (hiszen felhígul), jóllehet a hemoglobin összmennyisége nem változik. "Noha ezeket a kutatási eredményeket -Dr. Odent szerint - rangos, nemzetközi olvasótáborral rendelkező orvosi szaklapokban adták közre, világszerte több millió várandós asszonynak mondják helytelenül, hogy vérszegény, és írják fel a vastablettát."

 

 - Miért olyan nagy baj ez? -. A vas nem árt, jobb félni, mint megijedni. "Igen aggasztó ez az általános jelenség, ha azt vesszük, hogy az egészségügyben dolgozók egyik legfontosabb feladata a várandós nők érzelmi állapotának a védelme. Ez azt jelenti, hogy a terhesgondozási konzultációk alkalmával el kellene kerülni a "nocebo" hatást (amikor olyannak adnak gyógyszert, aki nem beteg.) Nocebo hatás mindig olyankor lép fel, amikor az egészségügyi alkalmazottak többet ártanak, mint használnak, azáltal, hogy beleavatkoznak a nők hiedelmeibe, elképzeléseibe, vagyis érzelmi állapotukba. Amikor tehát egy egészséges várandós nőnek azt mondják, hogy vastablettát kell szednie, hogy helyreállítsa testének rossz működését, nocebo hatás lép fel."  Érdekes ezt abból a szemszögből is átgondolni, hogy bizonyított tény, hogy a magzat mindent érzékel, ami a mamájával történik. Érdekes állapot ez, hiszen egyszerre érzékeli a külvilágot és a mama gondolatait is. Gondoljunk csak bele, hogy a anya, akire feleslegesen ráijesztenek, az aggodálmával milyen lelki "károkat" tud okozni a gyermekének egy téves diagnózis vagy rosszul kommunikált információ miatt.

 

Nézzük most már a "pszeudodiabétesz", vagyis "álcukorbetegség" esetét.

A lepény a cukorigény megnövekedéséről is hírt adhat az anyának: ennek következtében módosul a szénhidrát anyagcsere. Kivételes esetben ennek hatására valódi betegség jön létre. Ilyenkor a placenta igénye túlságosan nagy, és az anya teste nem tudja uralni a helyzetet.

A legtöbb esetben azonban az anya testének reakciója a fiziológia keretein belül marad. Sajnos sok orvos habozás nélkül felállítja a terhességi cukorbetegség diagnózisát, és nem látja be ennek erőteljes nocebo hatását. Amikor egy nő meghallja, hogy neki terhességi cukorbetegsége van, hajlamos összetéveszteni a magzat igényeire adott átmeneti reakcióit egy súlyos, krónikus betegséggel. Egy ilyen szakkifejezés egy éjszaka leforgása alatt beteggé teheti a boldog várandós nőt. A londoni John Jarrett professzor azt állítja, hogy a terhességi cukorbetegség "nem létező fogalom" Az American Journal of Opstetrics and Gynaecology című szaklap egyik számában olyan diagnózisnak nevezték, "amely még mindig betegségre vár". Manapság vita folyik arról, hogy vizsgálják-e a várandós nők glukóz toleranciáját.

Egy nagyszabású, a teljes kanadai populáción végzett kutatás kimutatta, hogy a gesztációs diabétesz (terhességi cukorbetegség) diagnosztizálására alkalmazott rutin szűrővizsgálat nem hozza meg a várt eredményt. Nem hatékony a szűrővizsgálat, mert pozitív eredmény esetén a teendő olyan egyszerű, hogy az tulajdonképpen minden várandósra vonatkozik:
ne fogyasszon cukrot (üdítőitalokat stb.), hanem inkább komplex szénhidrátokat egyen (tészta, kenyér, rizs stb.) és helyezzen kellő hangsúlyt a testmozgásra.

 

A negatív manipuláció hatását mutatja Becca Levy kísérlete (Yale Egyetem, School of Public Health in New Haven, Connecticut), melyben az életkor rasszista hatását vizsgálták. 60 éves kor fölötti egészséges tesztalanyokat vetett alá a kísérletnek, melyben számítógépnél kellett számolási feladatokat megoldani, miközben a képernyő szélén csak a tudatalattira ható gyorsasággal jelentek meg szavak. Az egyik csoportnál az idős korral összekapcsolt pozitív jelzőket mutattak (bölcsesség, megállapodottság), míg a másiknál negatív sztereotípiákat, mint a zavarodott, szenilis és rozoga. A negatívan befolyásoltak egyértelműen rosszabbul teljesítettek, emellett meg növekedett a vérnyomásuk, és az idegesség jelei mutatkoztak náluk.

Olshansky szerint: tanácsaikkal és megszólalásaikkal az orvosok képesek akár placebo, akár nocebo hatást kiváltani.

A orvoslás, mint tudomány felismerheti a saját gyökereit ezekben a kutatásokban, mivel a legtöbb módszer a gyógyítás története során a szuggesszíó erejére hagyatkozott.

 

A német egészségpénztár tavalyi évtől kezdve már támogat bizonyos akupunktúrás kezeléseket.

Ettől, a megkövesedett nyugati orvosok hátán feláll a szőr. Szerintük morálisan helytelen a pácienseknek hatástalan kezeléseket nyújtani és erről őket nem tájékoztatni. Ezzel szemben nő azon orvosok száma, akik a placebo-hatás kezelésként történő felhasználása mellett teszik le voksukat.

Dr. Olshansky szívspecialista azonban fontosabbnak találja a nyugati orvoslás átgondolását: minden tanult gyógyítónak fel kéne végre ismernie, hogy ők maguk is közvetlenül hatnak a kezeltjeik neurobiológiájára. "Egy hideg, érzelmetlen, nem empatikus orvos nocebo hatást vált ki" - állapítja meg Olshansky. "a fordított esetben a valódi empátia talán sokkal értékesebb, mint csupán az orvosi kezelés."

 

A felmerülő kérdés csak az, hogy miért nem használjuk ki ezt a fantasztikus hatást? Vannak olyan bizonyítottan működő nem orvosi eljárások, amelyeket már az orvosok is elismernek. Itt a sokak által ismert Reiki-re, vagy az AROLO-ra  gondolok. Ezek az energetikai módszerek valóban máshogy működnek mint a hagyományos módszerek. De hogyan? A Reiki segítségével az Isteni intelligens energiát lehet diagnózis nélkül a testbe vezetni és ezzel a gyógyulást elérni. Az Arolo rendszer segítségével az embert komplex egységként kezelve nem a tünet megszüntetését, hanem az ok megszüntetését lehet elérni. Miért fontos ez? Egyszerre egy páciensnek számos tünete lehet, de minden tünetnek egy oka van. Ha az ok megszűnik, akkor a tünetek is megszűnnek. De vajon mi köze ennek a placebó hatáshoz? Csak annyi, hogy azt a pácienset, aki hisz a gyógyulásában és akar és szeretne gyógyulni, sokkal hatékonyabban lehet gyógyítani.

Gyógyítással foglalkozóként, nagyon sokszor találkozom olyan emberekkel, akik sajnos csalódtak az orvostudományban, a gyógyulás lehetőségében. Aminek természetesen számos oka lehet. Az ilyen csalódott páciensekben a kezeléssel párhuzamosan minden esetben vissza kell állítani a bizalmat és fel kell építeni a hitet a gyógyulásban. Hiszen senkit sem lehet meggyógyítani úgy, ha ő nem akarja. A gyógyítás mindig kétoldalú dolog, ahol a gyógyító csak az egyik felét végzi el a feladatnak, míg a másik felét a páciensnek kell megtennie.

Tapasztalatom szerint nagyon hasznos, ha a páciens feladatokat kap, vagy ő maga is megtanulja az alapjait az egyes gyógyító módszereknek. Ezáltal ő is minden nap tehet a saját gyógyulása, egészsége érdekében. Nem tehetetlen áldozata az eseményeknek, hanem aktív cselekvővé válik és ezáltal kénytelen felismerni a felelősségét és lehetőségeit a gyógyulásával kapcsolatban.

Sokan most azt gondolhatják, hogy persze, de mi van azokkal a betegekkel, akik például kómában vagy altatásban vannak? Bizonyított tény, hogy ezek a betegek is minden egyes szót érzékelnek. Bár nincsenek tudatuknál, de tudatalattijuk nagyon éberen figyel és minden apró részletet elraktároz. Egy ilyen nyitott állapotban minden szónak megsokszorozódottan van súlya. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk arra, hogy kihasználjuk ezeket a kézenfekvő lehetőségeket, ezzel is segítve a gyógyulást.

 

Érdemes végig gondolni, hogyha a placebo-hatást és az egyébként is hatékony módszereket ötvözzük, - ami lehet akár orvosi módszer, akár energetikai módszer- mennyivel könnyebben és gyorsabban érhető el az áhított gyógyítás.

 

Személyes véleményem, hogy az egyik legfontosabb, amit mind a gyógyítónak, mind a páciensnek fel kell ismernie, a felelősség. Ez az orvos esetében egyértelmű, valójában nem minden esetben tudatosul ilyen szinten. A páciens esetében pedig ez még inkább így van. A páciens saját magával tölti el a legtöbb időt. Ehhez az időhöz képest a gyógyítás végző személy csak rövid impulzusok erejéig jelenik meg életében. Ezek fontos pillanatok, de a legfontosabb, hogy a páciens saját maga hogyan áll a gyógyulása kérdéseihez. Ő tehet a legtöbbet saját állapotáért, egészségéért. Ha a témát ebből az aspektusból vizsgáljuk, vajon megengedhetjük-e, hogy elfecséreljünk egy olyan értékes erőforrást, mint az agy öngyógyító mechanizmusa?

 

Csépes Orsolya

 

 

 

 

 

Források:

 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Placebo

http://www.pipacs.hu/cgi-bin/tartalom.pl?010726_placebo

http://www.vital.hu/themes/psyc/placebo1.htm

www.zeneakademia.hu/letoltes/okt_anyagok

/pandy/Pszichologia/Vitaminok.doc

http://www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu/antidepresszans-cikkek.htm

http://www.nana.hu/index.php?apps=cikk&cikk=38445

http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task

=view&id=24395&Itemid=206

http://hvg.hu/egeszseg.wellness/20080305

_aromaterapia.aspx

http://skepdic.freeweb.hu/nocebo.html

http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=152&cid=47361

 

-        Voelker, Rebecca. "Nocebos Contribute to a Host of Ills." Journal of the American Medical Association 275 no. 5 (1996): 345-47.

-        "Hex Death: Voodoo Magic or Persuasion?" Southern Medical Journal 85, no. 3 (1992): 244-47

-        Michel Odent: A szeretet tudományosítása (The Scientification of Love)

-        Jarrett R. J. Gestational diabetes: a non-entity? BMJ 1993; n306: 37-38.

-        Wen SW, Liu S, Kramer MS, et al. Impact of prenatal glucose screening ont he diagnosis of gestational diabetes and on pregnancy outcomes. Am J Epidemiol 2000; 152(11): 1009-14.

-        Der Spiegel 26/2007 p. 134-144.