!
!
VIII. 2009. október - Visszatérés a fénybe

 

2009. október

 

 

 

Visszatérés a fénybe

Kik vagyunk? Honnan jövünk? Hová megyünk? Mi történik velünk a halál után? Mit jelent meghalni? Csupa-csupa kérdés...  Ezt a témát sokan - gyakran a bizonytalanságtól való félelmükben - elfojtják magukban. „Éljük át a saját halálunkat, és éljük meg a fénybe való visszatérés pozitív oldalát! A tanfolyamon a résztvevők kérdései megválaszolást nyernek.” – olvashattuk a R.A.I. központ honlapján a 2008. március 20-21-én tartott kurzusról.

 

A halál és a haldoklás folyamata nagyon fontos dolog. Majdnem mindannyian tartunk, esetleg félünk tőle; ha mástól nem is, magától az ismeretlentől. Sok energiát és időt emészt fel a haláltól való félelmünk és az ebből adódó cselekedeteink. Még ha meg is barátkozunk saját halálunkkal, másokéval sokkal nehezebben tesszük, hiszen mi maradunk, ők mennek, ürességet hagyva maguk után. Vajon fel tudjuk szabadítani és másra fordítani ezt az energiát, ahelyett, hogy olyan kérdésekre válaszolnánk, mint: „Vajon fájni fog? Van valami a halál után? Ha igen, mi az? Hogyan lehet elkerülni?” A tanfolyam segít még tisztábban átlátni félelmet, mely a mindennapokban túlélésünkhöz szükséges, ám eltúlozva azt káros lehet.

A tanfolyam egyik érdekessége, hogy a résztvevők halállal, és a témakörrel összefüggő kérdéseit összegyűjtöttük, majd lépésről lépésre megkaptuk rájuk a válaszokat. Annak ellenére, hogy a R.A.I. egyéb tanfolyamai is érintik a „honnan jöttünk - hová megyünk” kérdéskört, még az ezoterika ösvényein régóta járatosak számára is voltak újdonságok. Egyes kérdésekre a válaszokat az Atlantisz angyalai, és az Atlantisz mestertudása című könyvekből már részint ismerhettük, azonban a tanfolyamon kapott szemléletmód új értelmet adott földi pályafutásunk végének. Amikor F.E. Eckard Strohm egy kérdésre válaszolt, előfordult, hogy más kérdésünket is megválaszolta, néha még a ki nem mondottakat is. Számomra azért volt fontos ez az átfogó összefoglaló, mert noha egy-egy képzésen (pl. Esszénus képzés) tanultunk már a témához kapcsolódó módszereket, azonban összességében itt sikerült megértenem és átélnem a halál jelentőségét. Eckard válaszai, a téma új, hétköznapitól eltérő megvilágítása és a tapasztaltak biztosan állíthatom, hogy minden résztvevő gondolkodásmódját megváltoztatta.

Nagyon érdekes felkészítő gyakorlatban volt részünk: le kellett zárni életünket úgy, mintha valóban itt lenne a vége. A szellemi letisztuláson túl, ez a gyakorlat volt az, amiért mindenképpen itt kellett lennem. Elmondhattuk, leírhattuk, amit még szerettünk volna utoljára üzenni a szeretteinknek. Mindezt teljes komolysággal, mintha az a bizonyos pillanat a valóságban is már megmásíthatatlanul csak percekre lett volna.

Az életutamat már többször végiggondoltam és elemeztem, de az itteni körülmények és angyali támogatás hatására, olyan komolysággal és átéléssel sikerült újra megtennem ezt, hogy az életem fontos részei - mint kapcsolatom szeretteimmel és igaz barátaimmal – számomra is meglepő módon kihangsúlyozódtak. Alig tudtam kifejezni szeretetemet és örömömet, amit ők jelentenek számomra. Az elszámolásnál még markánsabban megjelent „mi fontos, és mi kevésbé” az életemben, - azt a szót, hogy „Szeretlek” ettől mélyebben és igazabban még nem mondtam ki.

 

Mint ahogy egy ismétlő megjegyzi: „Szüleim kísérőjeként érdekes volt látni, hogy a korábbi nézeteltérések milyen jelentéktelenné válnak, és alakul át mindenki szemlélete. Azt hiszem lelkünk mélyén rátaláltunk a lényegre, a szeretetre, arra hogy csak az számít, amit érzünk. Az eszmék, ideológiák, anyagi javak jelentéktelenek olyanok, mint a gyerekjátékok. Egy ölelés, egy mosoly megkapta végre méltó helyét. Csodálatos volt átélni, és teljes szívvel kimondani a lényeget, hogy szeretjük egymást, és kifejezni a mérhetetlen hálát, hogy útitársak lehettünk, ha most csak egy rövid emberöltőre is.”

Egy speciális meditációban megélhettük, hogy ha életünket így élnénk tovább és semmin nem változtatnánk, milyen lenne halálunk a temetésen át, a fénybe lépéssel együtt. Leírhatatlan érzés kívülről látni, és egyszerre benne lenni ebben a tapasztalásban. Ami a legcsodálatosabb, megismerhettük, mi van odaát, a fényben. Átéltem, hogy egyszerre vagyok minden és önmagam, felismertem az egységet. Olyan, mintha egy csepp lennék a tengerben, ami feloldódik és mégis meg van a saját határa, körvonala.

Dr. Varga Katalin élménye a tanfolyam ezen részéről: „A temetésünket látva fontos információt kaptunk, megtudtuk hogyan vélekednek az ismerőseink rólunk, életünkről, halálunkról, kik és milyen érzésekkel, gondolatokkal kísérnek el bennünket utolsó utunkra. A fénybe megnézhettünk milyen ott, kik várnak ránk. Mindenki számot vethetett eddigi életével és eldönthette, hogyan folytatja tovább, min változtat. Útravalóul megkaptuk a lehetőséget, hogy a tanult gyakorlat segítségével bármikor megnézhetjük, milyen lenne az adott pillanathoz tartozó halálunk. Vagyis lehetőséget arra, hogy ellenőrizzük, arra halad-e az életünk, amerre szeretnénk. A fénybe lépés csodálatos dolog! A kapott tudást, helyesen kell kezelni és okosan élni.”

 

A meditációt követően érdekes volt látni az átszellemült arcokat, ahogy az emberek elgondolkodtak a tapasztaltakon. Mindenki máshogy élte meg, más élményeket szerzett. Egyesekben határozott képekben, míg mások érzések formájában érzékelték a történteket. Volt, aki egészen könnyen, míg mások nagyon nehezen tértek vissza a fénybeli boldogságból. Mindenki mást kapott, de egy valami közös: lehetőség arra, hogy megváltoztassuk életünket, mert ez a tanfolyam igazából nem a halálról, hanem az életről szólt. A tudatosságról, hogy felismerjük: „Vajon tényleg azt tesszük, ami valóban fontos?”.

„Most, amikor e sorokat írom, már több hónap eltelt a tanfolyam óta. Szüleimen egyértelműen érzékelhető a változás. Tudatosult bennük mi a fontos. Ma már máshogy élnek, látnak és reagálnak dolgokra. Tényleg a szeretet van a központban. Nem a majomszeretet vagy a szirupos puncs, hanem az igazi, elfogadó, óvó és egyben szabadon hagyó szeretet. Jó látni, hogy ők, akik eddig a halál említésétől is megrettentek, mennyire megváltoztak. Megtapasztalták, tudják mi történik a halál alatt és után...”

Mindig elgondolkodom, hogyan felejthettük el mi „civilizált” emberek azt, amit a természeti népek annyira természetesen kezelnek: a halál valami újnak a kezdete, amitől nem félni kell, hanem örülni, hiszen aki elmegy, jó helyre, haza megy. Mi pedig, akik szipogunk, nem azt siratjuk, aki elment, hanem tulajdonképpen saját magunkat.

Nagy segítséget nyújt a tanfolyam ahhoz, hogy tudatosan gyakoroljuk a feltétel nélküli szeretetet és a megbocsátást. Talán legfontosabb üzenete: csak együtt, egyszerre térhetünk vissza Istenhez, amikor minden lélek egyaránt készen áll, megszereztük a szükséges tapasztalásokat és mindannyian képesek vagyunk megteremteni a belső harmóniánkat. A cél tehát közös! Remélem, akik a Visszatérés a fénybe tanfolyamon egy kicsit megérezték, milyen közelebb kerülni Istenhez, azok az eddiginél is jobban fognak rá vágyni és tudatosabban fognak munkálkodni ennek a közös célnak az elérésén.

„Köszönöm Eckardnak, hogy újra átélhettük és megtapasztalhattuk ezt a csodát. Bízom benne, hogy egyre többen leszünk, akik elvégeztük ezt a tanfolyamot és a halált a maga természetességében tudjuk kezelni ezzel segítve másokat is.”

Kívánom, hogy mindenkinek legyen halála utáni élménye olyan tudatos, mint amit a legtöbben megtapasztalhattunk…

 

Csépes Orsolya, Dr. Varga Katalin, Gyulai Csaba Sándor

 

 

Kedves hírlevél olvasó!

 

Az elmúlt időszakhoz hasonlóan szeretnénk továbbra is hírlevél formájában a R.A.I. tevékenységével, munkájával kapcsolatos híreket, újdonságokat közzé tenni.

 

Kérünk mindenkit, hogy a www.rai.hu honlapunkon a hírlevél lehetőségét adja tovább ismerősinek, tanítványainak, az érdeklődőknek, hogy minél több embertársunkhoz eljuthassunk. Itt, a honlapunkon az összes eddigi hírlevelünk megtalálható.

 

A hírlevelet MI szerkesztjük amihez szívesen vesszük a hozzászólásokat, véleményeket, közleményeket, amelyek fontosak, hogy eljussanak a többi R.A.I. taghoz. 

 

Amennyiben a hírlevéllel, vagy gyógyítási tapasztalatokkal kapcsolatosan keres meg valaki akkor a hirlevel@rai-reiki.info címre írjon.

A többi R.A.I.-val kapcsolatos ügyintézésre továbbra is az ismert cím használatos: hun@rai-reiki.info  

 

A visszajelzéseket, egyéni tapasztalatokat szívesen fogadjuk és igyekszünk közkinccsé tenni.

 

A R.A.I. hírlevél csapat